Kehidakustányt nyugatról Kehida, keletről Kustány falurész határolja. 1971-ben egyesítették a két települést; mai neve is ebből ered. Deák Ferenc hosszabb ideig élt itt.

A település valamikor 3 önálló részből állt: Kehida, Kustány és Barátsziget.

A legkorábbi nyomok a bronzkorból származnak, Barátsziget területéről, kr.e. XIV-XVIII. századból. Régészeti leletek alapján bizonyítható, hogy Krisztus előtt, a IV-III. században pedig kelták lakták a területet. Ezen leleteket első sorban a termálfürdő területén lelték.

A rómaiak időszámításunk elején érkeztek a településre, a hunok a népvándorlások első hullámaival kerültek a környékre, a VII. században pedig az avarok érkeztek a vidékre. Az avarok két temetkezési helyet is létrehoztak, ezeket pedig az ásatások során feltárták.

Kehida

Nevét először 1232-ben említik, ekkor ülésezett itt az első nemesi bíróság. Tekintetbe véve, hogy a környéken nem volt olyan központi hely, amely alkalmas lenne arra, hogy a megye központi helyének nevezzék ki, ezért Kehidát, mint a megye legideálisabban fekvő települését elkezdték központi nemesi gyűlésekre használni. 

Kehida az 1200-as évek végéig a Koppányi család birtoka volt, majd később Kőszegi Miklós nádor foglalta el. Kőszegi Miklóstól 1319-ben kobozta el Károly Róbert, és a Kanizsai családnak adományozta. A Kanizsai család volt a település birtokosa egészen 1523-ig, amikor Kanizsai László Háshágyi Dénesnek adományozza Kehidát. A török megszállások idejét ez a település sem élte túl, 1588-ban lerombolták a várat, amely addig védte. Ennek köszönhetően Kehida majdnem teljesen elnéptelenedett.

A Deák család házasság révén került Kehidára, 1757-ben Deák Gábor feleségül vette Hertelendy Annát. Ezt követően a falu neve összefonódik a Deák családdal, különösképpen Deák Ferencet emlegetik, aki Kehidán élt 1808-1854 között.

Deák Ferenc 1854-ben Budapestre költözött, ekkor lett Kehida Széchenyi István fiának (Ödönnek) a tulajdona, amelyet később egy bankár családnak adott el. Később a Károlyi család birtokába került a település.

Kustány

Kustány első okleveles, írásos említése 1181-ből való. Ekkor találkozhatunk először Kustány (Custan) elnevezéssel. A falu akkoriban királyi és nemesi birtok volt.

A település az 1400-as években több falura oszlott: Egyházaskustány, Felsőkustány, Alsókustány. A két utóbbi névalak a mai napig él a közbeszédben. Később Boldogasszony Kustánynak is nevezték. A faluban nemesi kúriák is álltak.

A török hódoltság és mészárlások alatt a települést elpusztították. A XVII. századra kezdett el újra benépesedni és fejlődésnek indulni.

Kustányt 1977-ben egyesítették Kehidával.

Barátsziget

Barátsziget Kehidától északra fekvő önálló település volt, amelynek birtokosa a Pálos rend volt. A Pálos rend malmot működtetett itt. A malom üzemeltetése a Hagymássy család kezében volt. Barátszigetet 1939-ben egyesítették Kehidával.

Kehidakustány ma

A XX. században a településen elkezdtek megszűnni a mezőgazdasági szakiskolák, ezért sokan elvándoroltak, hiszen megélhetésük, munkájuk nem volt biztosítva. A termelőszövetkezetek megszűnése is munkanélküliséget okozott.

A termálfürdő kiépítése volt az egyetlen olyan forrás, amely munkalehetőséget adhatott a településnek. A termálfürdő jelenléte a mai napig Kehidakustány fő vonzereje. Munkalehetőséget mára már nemcsak a termálfürdő, hanem az önkormányzat, óvoda, iskola, művelődési ház is biztosít.