A község első temploma a Káponkán állt, míg a törökök a vár elfoglalása után fel nem robbantották, 1552-ben. Az akkori templom romjai ma is láthatóak a domboldalon. 

Ugyanebben az időben a faluban volt egy másik templom is. Ennek a kupolája azonban 1752-ben beomlott, köveit pedig a helyiek mind széthordták. A templom pontos helye a mai napig sem ismert. 

A jelenlegi, Tours-i Szent Márton püspök tiszteletére felszentelt barokk stílusú templom 1753-1757 között épült Esterházy Pál adományából.

A XIX. század végén a kálváriáról áthozták a régi vaskeresztet, illetve Mária Magdolna és János apostol kőszobrát. Ezek most a templomkertben kialakított szabadtéri oltáron állnak. 

Az épület falai a XX. század elejére megrepedeztek, boltozatából téglák estek ki, így életveszélyessé vált a templom. A felújítást és hajójának, szentélyének bővítését Pappenheim Szigfrid gróf és Károlyi Erzsébet grófnő támogatták. Az 1930-as években a tetőt fedő fazsindelyeket palára cserélték. 

1968-ban külső renoválást, 1975-76-ban belső felújítást végeztek a templomon a bujáki hívek adományaiból. 

A Kálvária-hegyen lévő Szent Anna-kápolna főoltárképét és harangját 1986-ban szállították át a Szent Márton-templomba. 

A háromszakaszos, egyhajós templom homlokzatát a Károlyi és a Pappenheim család címerei díszítik. 

Berendezése XVIII-XX. századi, első terében emléktábla található, amelyről megismerhetjük a templom történetét. 

A főoltáron található képet, amely Szent Mártont és a koldust ábrázolja, 2010-ben restaurálták. Ennek két oldalán az egykori mellékoltárok képei függnek, amelyek a Fájdalmas anya és a Fájdalmas Krisztus. A templomnak jelenleg is két mellékoltára van.

A falakon található festményeket és az ablakokat Szilágyi János és fia, András készítették.

Szószéke ma is eredeti állapotában használható. Kórusán hangversenyorgona áll, a misére pedig a tornyában lévő 3 harang csengése hív. A nagyharangot 1757-ben, a volt Szent Anna-kápolna harangot 1921-ben, a kis lélekharangot pedig 1920-ban öntötték. 

A templom előkertjében lévő, helybéli andezit terméskőből emelt, Vörösmarty-idézettel díszített emlékmű az első világháborúban elesett és a holokauszt idején elhunyt bujáki polgároknak állít emléket.