Kozárd
A Cserhát keleti lábánál fekszik a barátságos Kozárd település. Az alig 200 fős falu határában számos gyümölcsös - alma, cseresznye és mandula, valamint kajszibarack és szilva - található. A faluba látogatóknak érdemes elsétálni a Kozárdi Almavölgy felé, vagy akár megnézhetik a Mangalicafarmot is.
Kozárd ismert lehet üvegkupolás új kápolnájáról, amelynek teraszáról csodás kilátás nyílik a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet erdőire.
A kis faluban minden évben több, népszerű fesztivált is rendeznek, ezek közül a legismertebb az Almavirág fesztivál, a július eleji Muzsikál az Erdő koncert és a szeptember közepén tartott Magyar Ízek - Magyar Színek gasztronómiai- és gyümölcsfesztivál.
Túraajánlatok
Látnivalók
Szeplőtelen fogantatás-kápolna Kozárd egyik érdekes látnivalója a Faluházhoz 2006-ban hozzáépített, fából készült Szeplőtelen fogantatás-kápolna, amelynek tetején üvegpiramis áll. A faluházként, kultúrházként és kápolnaként működő épületegyüttes tetőteraszáról beláthatjuk az egész falut és a környező dombokat.
Harangláb Az 1830-ban épült klasszicista stílusú harangláb műemléki védelem alatt áll.
Egyéb látnivalók: Anna kápolna, pincesor, víztározó, Árpád vezér szobra, Hősi halottak kopjafája, Paraszt Bacchus szobor, Bőségszarus édesanya szobra, Zenélő angyal szobor, Kozárdi Mária szobor, Pásztorfiú szobor, Trianon angyala szobor, andezitbánya, Pogányvári kőfejtő.
Története
A község neve arra utal, hogy a honfoglaló magyarokkal együtt kazárok is érkeztek, akiknek egy része itt telepedett le.
A középkorban a mai település határában két falu volt, Kozárvölgy és Varaskalapács, amelyek közül az utóbbi feltehetően egy erődített hely volt, és elnevezése a Városkalapács kifejezésből származik.
1413-ban Zsigmond király a Debercsényi családnak adta Kozárvölgyet és Varaskalapácsot is.
A török hódítás Kozárdot sem kímélte. Az 1633-as kincstári adóíveken Kozárdon mindössze három adóköteles háztartást jegyeztek fel.
A XVIII. században a környező településekhez hasonlóan Kozárdra is magyarokat és szlovákokat telepítettek be. 1770-ben Esterházy Miklós herceg és a Marsovszky család tulajdona volt a falu, a XX. század közepéig pedig Kálnói Entre Antal, Plachy Gyula és a Hatvany–Deutsch család birtokában is volt a terület.
1865-ben a falu kétharmada leégett. 1873-ban kolera, hasmenés és kiszáradás pusztított, amelyek súlyosan érintették a kozárdi lakosokat.
A környező területek megfelelő adottságaiból kifolyólag a helyi lakosság szinte mindig földművelésből tartotta el magát.
A Kozárdon és annak környékén termelt bor országos hírű volt. Az 1880-90-es években azonban itt is megjelent a filoxéra, vagyis a gyökértetű, amely ellen sem a termelők, sem maguk a szőlőtőkék nem tudtak védekezni. Később a helyiek újrakezdték a szőlőtermelést, de a térség bortermelése sosem nyerte vissza régi hírét. A régi borászati tevékenységről ma már csak a környék településein található, sziklába vájt borospincék tanúskodnak.
A rendszerváltást követően átrendeződtek az addigi társadalmi és gazdasági viszonyok. Az 1990-es években rengeteg almát és barackot telepítettek be, ennek köszönhetően jelentős fejlődésnek indult a település.