Kismaros
Szemkápráztató környezetben, a Börzsöny lábánál a Dunakanyarban fekvő hangulatos község Kismaros. A Szentendrei-szigettel és a visegrádi Várheggyel átellenben elterülő, közel 2000 fős település szinte egybeépült a szomszédos Verőcével, csupán néhány száz méternyi beépítetlen Duna-part választja el őket egymástól. A községhez tartozik Börzsönyliget és Szuttaidűlő is.
Kismaros népszerűsége azonban nem csak lenyűgöző panorámájának köszönhető, hanem az innen induló Királyréti Erdei Vasútnak is, ami látogatóit hangulatos útvonalon szállítja el Szokolyán át Királyrétre.
A Királyréti Erdei Vasút vezetősége kedves módját találta ki a község megismerésének: a Kismarosi Kincskereső Ösvényt. Az ingyenes játékcsomag, amely a térképet és útvonalat leíró versikét is tartalmazza, a kismarosi kisvasút végállomáson vehető át, vagy előzetesen innen letölthető.
Túraajánlatok
Kerékpártúrák:
Látnivalók
Királyréti Erdei Vasút 1893-ban indult első útjára a Királyréti Erdei Vasút, amelyet akkoriban faszállításra használtak. 60 évvel később már a menetrend szerinti személyszállítás volt a fő profilja, ahogy ma is. A Kismaros – Szokolya – Királyrét között közlekedő kisvasút egész évben használható.
Kismarosi Sváb Muzeális Gyűjtemény A kismarosi gyűjteményt járva megismerhetjük a község történetét, a XVIII. században betelepült sváb lakóinak életmódját, emlékeit, használati tárgyait.
Mária bemutatása-templom A XIX. század első felében épült klasszicista templom külső megjelenése egyszerű, mérete viszonylag kicsi.
Egyéb látnivalók: Boldogasszony Háza Ciszterci Nővérek Monostora, Nepomuki Szent János-szobor, részben átalakított műemléki pincesor, „Ulmi skatulya“ szobor, „Málenkij robot“ emléktáblák.
Története
A fiatalnak mondható település csak a XVIII. század elején jött létre, amikor Németországból bevándorlók érkeztek a területre. A Dunán, úgynevezett Ulm-i skatulyákon (fából készített tutajokon) érkezett városalapítóknak állít emléket a templom közelében, lévő park közepén álló „Ulmi skatulya“ szobor.
Kismaros 1776-ban nyert szabadalomlevelet Mária Terézia királynőtől, 1770-ben pedig már a visegrádi koronauradalomhoz tartozott és annak része volt még a XX. század elején is.
A XIX. század elején Kismaros lakosainak a száma elérte a 200-250 főt, megépült a ma is látható pince sor. 1827-ben építették fel a Mária bemutatása-templomot.
1849. július 15-én, amikor Görgey hada Vác felé vonult, itt kötötték be Görgey fejsebét Walcz Mihályné nevű parasztasszony fejkendőjével. 1859-ben nagy tűzvész pusztított Kismaroson, amelyben a település leégett, 1875-ben pedig a Duna árja okozott sok kárt az itt lakóknak. A XIX. században jelentős volt a környéken a csemegeszőlő termesztése, amelyet itthon és Bécsben egyaránt értékesítettek. 1888-1889-ben azonban a filoxéra nagyrészt kipusztította a szőlőket.
Az 1893-ban megépült iparvasút 1954-től menetrend szerinti személyszállítóként is működik. A Kismaros és Királyrét között közlekedő kisvasút ma turisztikai célokat szolgál.
A zárt etnikumú lakosság a XX. század elejéig teljesen, 1945-ig részben megőrizte német anyanyelvét, szokásait és katolikus vallását. Az iskolai tanítás két nyelven folyt, magyarul és németül. Ma német kisebbségi önkormányzat van Kismaroson, és az óvodában is ápolják a német nemzetiségi hagyományokat.
1945 januárjában 85 főt vittek ki a Szovjetunióba "málenkij robotra", akik közül 11-en soha nem térhettek haza. Nekik állít emléket két emléktábla a Köztársaság tér két lakóépületén. Német nemzetiségük miatt azonban senkit sem telepítettek ki más országba Kismarosról. 1966-ban a községhez csatolták Börzsönyliget üdülőterületet.
Az 1974-es év végén Verőcemaros néven egyesítették Verőcével, 1990. január 1-én azonban újra önálló községgé alakult.
1992-ben falumúzeum létesült a sváb hagyományok őrzése érdekében.